A késői laskagomba egyike az egyébként nem túl nagy számú téli gombáinknak, így késő ősztől egész kora tavaszig megtalálható a piacokon. Vastag, erős húsú gomba, ezért kiválóan alkalmas raguk, pörköltek készítésére. Kellemes, de nem túl intenzív íze és illata miatt önmagában is elkészíthető.
Szárítmánya kézmeleg vízbe áztatva néhány óra alatt visszanyeri friss állagát, ezért a fel nem használt gombát érdemes így tartósítani.
Kalapja kifejlődve 5-15 cm átmérőjű, formája gyakran kagylóra, nyelvre emlékeztet. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, világos barnásszürke, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. A lemezek fehéresek vagy sárgásak, szélesek, a tönk kezdetéig lefutnak. Húsa fehér, az idősebb példányok esetében rágós. Rövid, oldaltálló tönkje fehér, néha barnás, amellyel az élő, vagy elhalt lombhullató fákhoz kapcsolódik. Egyedei csoportosan, egymás fölött, csomókban, jellegzetes kagyló alakban jelennek meg. Illata nem jellegzetes.
Késő ősztől (X-XII), többnyire elhalt lombos fák tuskóin, fahulladékon terem. Enyhébb téli időszakokban, tavasszal is előfordulhat (II-IV).
Erdőkert receptek: https://gombaszakerto.wordpress.com/tag/recept/
További receptek laskagombához: http://www.nosalty.hu/alapanyag/laskagomba
Felhasználása a gyógyászatban
(forrás 1: http://hu.wikipedia.org/wiki/Késői_laskagomba)
(forrás 2: http://www.fodiattila.hu/?p=307; Fődi (2012): Gombák az egészség szolgálatában 2. In: Javaslap, 2012. XV. évf. 2. (131.) szám. pp. 162–163.)
Számos ókori forrásban, így például a Védákban is említést tesznek a gombák orvosi felhasználásának jelentőségéről. A Rómaiak a gombát az istenek eledelének hívták, míg a Kínaiak az élet elixírjének tartották. A mai orvostudomány biokémiai elemzéssel igazolta az ókori feltevéseket, hogy a laskagomba fajok gyógyászati felhasználása megalapozott.
Fő hatóanyaga: HA ß-glükán, egyéb ß- és α-glükánok, kevesebb galaktomannán.
Felhasznált részek: a termőtest pora, vizes kivonata és micélium.
Főbb hatásai: porított termőtesttel, termőtestből és micéliummasszából előállított vizes kivonatokkal és izolált poliszacharidokkal (glükánok, savas glikánok,
galaktomannánok) végzett állatkísérletekben immunmoduláns, tumorellenes, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, koleszterin- és vércukorszint-csökkentő
hatásokat igazoltak.
A kitűnő tápértékű kései laskagomba vizes kivonatával japán kutatóknak sikerült csökkenteni egyes daganatok növekedését.
Igazolható, hogy a vérplazma triglicerid- és koleszterinszintjét jelentősen csökkenti.
Javasolt napi adagja 3–9 g szárított és porított gomba (akár teába, ételbe keverve), amely tízszer ennyi nyers gombának felel meg. A hagyományos kínai
gyógyászatban vénák erősítésére, inak lazítására is használják. Porítva, kapszulában adagolva lumbágó esetén is alkalmazható.
A laskagomba sejtfalát felépítő kitint a szervezet N-acetil-D-glükózaminná (glükózamin) hidrolizálja, ami hatásosnak bizonyult az degeneratív izületi elváltozások kezelésében, valamint sportolók izület és porcerősítés céljából táplálékkiegészítőként is használják.
A szárított késői laskagombában 2,8%-ban található meg a magas koleszterinszint és a keringési megbetegedések kezelésére használt lovastatin. A lovastatint természetes módon tartalmazó késői laskagomba hatásosságát a koleszterinszint csökkentésben számos állatkísérlettel bizonyították.
Tartalmazza a pleuran nevű poliszacharidot, amelyet immunstimulánsként ismernek. A pleuran hatásosságát kimutatták az intenzív edzés során bekövetkező fehérvérsejt aktivitás csökkenés kezelésében, illetve egy 2011-es 50 atlétán elvégzett 3 hónapos kísérlet során kimutatták, hogy a késői laskagombából kivont pleuran csökkentette a felső légúti megbetegedések gyakoriságát és megnövelte az atléták vérében előforduló fehérvérsejtek számát.
Kísérlettel igazolták, hogy a késői laskagomba gátolja az egyes emlő- és vastagbélrák sejtek működését, ezért potenciális szerepe lehet ezen megbetegedések kezelésében illetve megelőzésében.
Ha szeretnél valami gombás ételt kipróbálni nálunk:
ERDŐKERT 