Gombafajok
Sötét trombitagomba (Craterellus cornucopioides)
A Sötét trombitagomba megfelelő időjárási és környezeti feltételek esetén tömegesen megjelenő, lomberdei gombafaj. 5-10 cm magas, teljes egészében tölcséres termőtestei már a nyár közepén megjelenhetnek, de igazán ősszel lehet a belőle sokat találni. Színe a világos szürkétől a barnásszürkén át a feketéig változhat. Frissen gyűjtve nincs különösebben erős illata vagy íze, szárítmánya azonban már sokkal intenzívebb. Éppen ezért én elsősorban fűszerezésre használom és ajánlom, bár a friss termőtestek akár salátában is felhasználhatók.
Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus)
A Sárga gévagomba egy tavasztól őszig megtalálható, látványos megjelenésű taplógombafaj. Általában két fő termőideje van egy évben: május-június, illetve szeptember-október. Termőtestei 10-40 cm nagyra is megnőnek, és már messziről észrevehetők a fák törzsén. A termőtest csak fiatalon fogyasztható, később már sem az állaga, sem az íze nem teszi fogyasztásra alkalmassá.
A Sárga gévagomba az egyik legváltozatosabb módon elkészíthető gombafaj, és mivel nincs “gombaíze”, illetve kisütve pl. a csirkehúshoz hasonló, ezért olyanok is szívesen fogyasztják, akik egyébként a gombát nem szeretik. Kissé savanykás íze miatt felhasználás előtt érdemes 1 órára tejbe áztatni, majd 5-20 percig előfőzni (leves, pörkölt készítése esetén az előfőzés nem szükséges)
Receptlinkek
Téli fülőke (Flammulina velutipes)
A téli fülőke az egyik olyan gombafaj, amely a téli hónapokban (késő ősztől kora tavaszig) található meg a piacok kínálatban. Ennek a gombának csak a kalapját fogyasztjuk, mivel vékony tönkje túlságosan szívós, rostos állagú, így étkezési szempontból értéktelen. Piacon árusítani is legfeljebb 1 cm-es tönkkel szabad. A kalap felülete lehet nyálkás, tapadós, de ez az elkészített ételt nem teszi nyálkássá, mivel hőkezelés hatására elmúlik. Bár a gombákat általában nem kell mosni, ennél a gombánál azonban előfordulhat, hogy a kalapra tapadt szennyeződéseket csak így tudjuk eltávolítani, tehát ebben az esetben indokolt lehet.
A legtöbb szakirodalom szerint ennek a gombának halszaga van, bár én ezt még sosem éreztem. Ha mégis lenne, az a sütés-főzés hatására úgyis elmúlik.
A konyhai felhasználás során többféle étel készíthető belőle; leves, pörkölt, szendvicskrém, de vannak, akik nyersen salátába keverik (ettől függetlenül a gombák nyersen történő fogyasztását senkinek nem ajánlom).
Erdőkert receptek: https://gombaszakerto.wordpress.com/tag/recept/
Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus)
A késői laskagomba egyike az egyébként nem túl nagy számú téli gombáinknak, így késő ősztől egész kora tavaszig megtalálható a piacokon. Vastag, erős húsú gomba, ezért kiválóan alkalmas raguk, pörköltek készítésére. Kellemes, de nem túl intenzív íze és illata miatt önmagában is elkészíthető.
Szárítmánya kézmeleg vízbe áztatva néhány óra alatt visszanyeri friss állagát, ezért a fel nem használt gombát érdemes így tartósítani.
Júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae)
A júdásfülgomba vagy júdásfülegomba, népies nevein fagomba vagy fülgomba (éttermekben fafülgomba) egész évben megtalálható a piacokon. Magyarországon gyakori, ehető, jótékony étkezési hatású, az egyik legrégebben fogyasztott gombafaj. Nevét a megjelenése miatt kapta, mivel a gomba formája, illetve vékony, kocsonyás-porcos húsa leginkább az emberi fülre emlékeztet. A júdásfülgombát elsősorban jótékony hatásai, és nem étkezési értéke miatt fogyasztják.
A szárított júdásfülegomba kézmeleg vízbe áztatva pár óra alatt visszanyeri friss formáját és állagát. Levesekbe, pörköltekbe, kínai ételekben való felhasználásra ajánlott. Nincs semmilyen jellegzetes íze vagy illata, de ha a szárított gombát fűszeres vízben áztatva készítjük elő a felhasználásra, akkor felveszi a fűszerek íz- és aromaanyagait.
